Ijesztő tempóban tágul az ózonlyuk a Déli-sark felett

Jócskán meghaladja a történelmi átlagot az ózonlyuk kiterjedése, az elmúlt hetekben nagyobb lett, mint az Antarktisz.

A Copernicus Légkör-megfigyelési Szolgálat (CAMS) legfrissebb műholdas adatai szerint az antarktiszi ózonlyuk kiterjedése idén szeptemberben a szokásosnál jóval korábban ért el egy aggasztó küszöbértéket, és jelenlegi mérete jelentősen meghaladja a sokéves átlagot. 

A mérések szerint az ózonlyuk területe már 2026 augusztusának végén átlépte a 15 millió négyzetkilométert, ami azt jelenti, hogy már ekkor nagyobb volt, mint maga az Antarktisz teljes kontinense, ám ez még egy megszokott ütemet mutatott az elmúlt 46 évehez hasonlóan. A folyamat ezután meredeken felgyorsult: szeptember 12-re a kiterjedése hirtelen 25 millió négyzetkilométerre hízott. Ez a hatalmas terület nagyjából 5 millió négyzetkilométerrel nagyobb, mint ami az év ezen időszakában az elmúlt évtizedekben megszokott volt.

Mi áll a hátterében?

A gyors növekedést egy kifejezetten látványos légköri jelenség okozta: a Déli-sark feletti sztratoszféra (a légkör kb. 20 kilométeres magasságban lévő rétege) hirtelen és rendkívüli módon lehűlt. Bár a klímaváltozás a felszínen melegedést hoz, a magasabb légrétegekben, a sztratoszférában éppen ellenkezőleg, lehűlést okoz. Ez a tartós, extrém fagy kedvez a sarki sztratoszférikus felhők kialakulásának. Ezeken a különleges felhőkön a napfény hatására olyan kémiai reakciók indulnak be, amelyek intenzíven rombolják az ózonmolekulákat.

Bár a lyuk területe ijesztően nagy, a kutatók mindenkit megnyugtatnak:

A CAMS szakemberei kiemelték, hogy a többi fontos mutató – mint például az ózonkoncentráció abszolút minimuma vagy az ózontömeg tényleges hiánya – szerencsére a korábbi évek átlagának közelében maradt.
Az ózonlyuk mérete a poláris örvény és a sztratoszférikus szelek miatt évről évre rendkívül szeszélyesen ingadozik. Bár a mostani szezon korai és agresszív növekedést mutat, a hosszútávú trendek továbbra is pozitívak. Ha a történelmi, 2006-os negatív rekordhoz hasonlítjuk (amikor a lyuk elérte a közel 30 millió négyzetkilométert), az elmúlt évek kisebb és rövidebb ideig tartó ózonlyukai egyértelműen bizonyítják, hogy az ózonréteg a lassú, de biztos gyógyulás útjára lépett.

Borítókép: Nagy Gergely, Időkép