A főváros felett tombolt az 1000 kilométeres zivatarlánc déli vége
Bár a legtöbben Nyugat-Magyarországra várták a zivatarokat, végül Budapest térségében szakadt le az ég egy csaknem 1000 kilométer hosszú konvergenciavonal déli végén.
A tegnap esti budapesti felhőszakadás mögött jóval nagyobb léptékű folyamatok álltak, mint azt elsőre gondolnánk. A fővárosi zivatar egy közel 1000 kilométer hosszú zivatarrendszer legdélibb láncszeme volt.
Péntek délután, este ugyanis egy úgynevezett prefrontális konvergenciavonal alakult ki a Németország felett araszoló hidegfront előtt. Ez tulajdonképpen egy olyan keskeny zóna, ahol a felszín közelében eltérő irányból érkező légtömegek egymásnak ütköznek, ezért a levegő felfelé kényszerül. Ha elegendő nedvesség és labilitás is rendelkezésre áll, ez ideális táptalajt jelent a zivatarok kialakulásához.
Tőlünk északabbra, Csehország, Szlovákia és Lengyelország felett kedvezőbb feltételek adódtak a zivatarok számára, ezért ott egymás után fejlődtek ki a zivatarcellák. Bár az időjárási modellek a konvergenciavonal déli szakaszán, Magyarország térségében is számoltak zivatarok kialakulásával, végül itt a vártnál jóval visszafogottabb volt a konvekció. Ennek egyik legvalószínűbb oka az lehetett, hogy
az alsó légrétegek és a talajközeli levegő a hosszan tartó száraz idő miatt nem tartalmazott elegendő nedvességet ahhoz, hogy nagyobb számban fejlődjenek ki zivatarok.
Ennek ellenére Budapest térségében végül mégis összeálltak a feltételek: a fővárostól délnyugatra gyorsan fejlődő zivatarcellák rövid idő alatt elérték Budapestet, helyenként 20–30 millimétert meghaladó esőt, viharos széllökéseket és intenzív villámtevékenységet hozva.
Borítókép: Dobos Áron