A Balaton kétszeresének megfelelő víz hiányzik a talajból
A 2026-os aszály következtében tovább romlott Magyarország vízháztartása, a talajok vízkészlete pedig még a 2022-es rekordaszály idején mértnél is alacsonyabb szintre süllyedt.
Az idei év első kilenc hónapjában tovább fokozódott a vízhiány Magyarországon. A Szegedi Tudományegyetem kutatói által elemzett mérési adatok szerint a talajokban tárolt víz mennyisége még a 2022-es, történelmi aszályos év azonos időszakához képest is alacsonyabb volt. A helyzetet súlyosbította a nyári hőhullámok sorozata és a csapadék elmaradása.
A talajnedvesség országos átlaga 2023 és 2026 azonos időszaka között 26 százalékról 20 százalékra csökkent. A kutatók becslése alapján ez a vizsgált, felső 75 centiméteres talajrétegben mintegy 4,1 köbkilométeres vízmennyiség-csökkenést jelent. Ez a mennyiség hozzávetőleg a Balaton teljes vízkészletének kétszeresével egyenértékű.
A visszaesés területi eloszlása sem egyenletes: a korábbi időszakokhoz viszonyítva a Közép-Dunántúlon csökkent legnagyobb arányban a talajnedvesség, de az Észak-Alföldön és a Dél-Alföldön is jelentős romlást mértek. A tényleges vízhiány szempontjából továbbra is a Dél-Alföld számít az egyik leginkább veszélyeztetett térségnek.
A folyókon is sorra dőltek meg a rekordok
Nemcsak a talajokban, hanem a folyómedrekben is egyre látványosabbá vált a vízhiány. A Duna magyarországi szakaszának jelentős részén már szeptember elejére új legkisebb vízállási rekordok születtek, október elején pedig több helyen ismét tovább csökkent a vízszint. Egyes dunai vízmércéknél 10–20 centiméterrel mértek alacsonyabb értékeket a korábbi, szintén 2026-ból származó minimumoknál.
A Tisza középső szakaszán még ennél is nagyobb eltérések mutatkoztak: egyes mércéknél 45–50 centiméterrel süllyedt a vízszint a korábbi rekord alá. Az SZTE elemzése szerint a vizsgált 285 vízmérce közül 81 esetében, vagyis csaknem 28 százalékánál született új legkisebb vízállási rekord. A rendkívül alacsony vízállások az ivóvízellátást, az öntözést és a vízparti turizmust is nehezíthetik.
Néhány esős nap még nem oldja meg a problémát
A kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy a vízhiány nem kizárólag az idei nyár következménye. A 2022-es aszályt követő átmeneti enyhülés után újabb száraz évek következtek, a vízkészletek pedig nem tudtak megfelelően regenerálódni. Az októberben érkezett csapadék sok helyen egyelőre csak a talaj felső rétegét nedvesítette át, a mélyebben fekvő rétegek vízhiánya továbbra is jelentős.
A tartós megoldáshoz ezért nem elegendő néhány csapadékosabb nap: a lehulló vizet lehetőség szerint helyben kell tartani, és a táji adottságokhoz igazodva kell hasznosítani. Az SZTE kutatói többek között olyan területek azonosításán és vízmegtartási beavatkozások előkészítésén dolgoznak, amelyek segíthetnek mérsékelni a jövőbeli aszályok hatásait.
Borítókép: Lévai Réka